Cégvezetők felelőssége az alkalmazottak
általi illegális letöltésekért

Kérdésfelvetés:

A jelen jogi vélemény az alábbi kérdésre ad választ:

Felelősek-e a cégvezetők, az egyetemi vezetők és az egyéb szervezetek vezetői az alkalmazottak, hallgatók általi illegális filmletöltésekért?

Jogi állásfoglalásunk

A Szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 35. § (1) bekezdése szerint természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

A szerzői jogi törvény (továbbiakban Szjt) ezen rendelkezése Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásakor lépett hatályba. Előtte a törvény ezen szabad felhasználási esetet leíró szövege nem korlátozódott a magánszemélyekre. A törvény általában a személyek, vagyis bárki számára tette lehetővé a másolást, ideértve a természetes és a jogi személyeket, szervezeteket is. Emellett a törvény szabályozott egy belső intézményi célú másolást is, amelynek értelmében a célnak megfelelő módon és mértékig saját célra, valamint - vállalkozási tevékenységen kívüli - belső intézményi célra is készíthető másolat, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és megfelel a törvényben előírt további feltételeknek.

A Szjt. módosítását az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettség indokolta, ami a 2001/29/EK irányelvben jelent meg. Az uniós direktíva célja a szabad felhasználási módok egységesítése és a szabad felhasználási esetek szűkítése, a feltételek szigorítása. A hatályos magyar szabályozás kizárja a szabad felhasználás köréből az intézmények általi letöltéseket, így a szervezetek nem másolhatnak magáncélra, vagy belső intézményi célra szerzői jog által védett műveket.

A szabad felhasználás feltételei általános és speciális szinten jelennek meg az Szjt-ben. Az általános szabályokat tartalmazza a törvény 33. § (2) bekezdése: a felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

Az ebben a szakaszban meghatározott feltételek kumulatív fennállása szükséges ahhoz, hogy az egyébként a konkrét szabad felhasználási formára (esetünkben a magáncélú másolás) előírt feltételek megvalósulása esetén a felhasználás szabad és így engedély- és díjkötelesség nélküli legyen. Szabad felhasználásról tehát csak szűk körben, akkor beszélhetünk, ha az előzőekben leírt kumulatív feltételek és a magáncélú másolás feltételei együttesen fennállnak. Amennyiben valamelyik követelmény teljesülése hiányzik, úgy a felhasználás engedély- és díjköteles lesz.
A szabad felhasználás szabályozásánál a jogalkotó kivételeket biztosít a szerzői kizárólagos jog alól. Mind a fentiekben említett irányelv, mind a törvény kimondja azonban, hogy a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni [Szjt. 33. § (3) bek.]. A magáncélú másolás csak természetes személyek számára megengedett, szervezetek számára nem. A törvény rendelkezéseit a legszigorúbban kell értelmezni. Az internetes közeget pedig nem lehet olyan térként kezelni, amire a szerzői jog hagyományos szabályai nem vonatkoznak, mert bármilyen közegben, akár on-line, akár off-line formában elérhető művek szerzői jogi védelem alatt állnak, vonatkozik rájuk a hagyományos szerzői jog minden előírása.
Felmerül a kérdés, hogy a technikailag a szervezetek számítógépes hálózatán megvalósuló felhasználás magáncélúnak vagy intézményi célúnak minősül? Erről külön nem rendelkezik a törvény, de a jogalkotó akaratának értelmezésével kell az újraszabályozott szabad felhasználási rendelkezéseket, figyelemmel az idevágó, intézményekre vonatkozó rendelkezésekre is alkalmazni. Ha könyvekről készítenek a cég számára másolatot, akkor a hatályos szerzői jogi szabályozás szerint engedély- és díjköteles lesz, nem tartozik a szabad felhasználás körébe.
A felhasználás fogalmát a hatályos szerzői jogi törvény nem határozza meg, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvényhez fűzött végrehajtási rendelet szerint felhasználáson az Szjt. alkalmazásában azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti.
A magáncélú másolás a törvény logikája szerint a szabad felhasználási esetek közé tartozik, azonban meg kell jegyeznünk, hogy a szó szoros értelmében nem minősül felhasználásnak sem, mivel a magáncél lényege éppen az, hogy a művet nem juttatja el a közönséghez, hanem csak a rendkívül szűk körben történő hozzáférést teszi lehetővé.
A következő kérdés az, hogy amennyiben egy alkalmazott egy belső hálózatot igénybe véve tölt le, másol, akkor az magáncélúnak tekinthető-e?
Erre elsősorban a szervezet belső szabályzata ad választ, mivel az határozza meg, hogy ilyen lehetőséget biztosít-e a szervezet az alkalmazottjának vagy sem. Fontos kiemelni, hogy a letöltés a szervezet/intézmény eszközeivel történik, a szervezet működési körében. A jogosult szempontjából irreleváns, hogy a szervezet rendszerével történő letöltést fizikailag ki és milyen okból végezte, a letöltés a szervezet működési körén belül, a szervezet eszközeivel valósult meg. Ehhez képest a szervezetnek kell bizonyítania a fentiek ellenkezőjét, tehát azt, hogy az adott konkrét eset a szerzői jog korlátját jelentő szabad felhasználás esetköre, amelynek az összes törvényi feltétele fennáll. Fizikailag minden esetben szükséges, hogy egy természetes személy "nyomja meg a gombot" a letöltés elindításához, ez azonban nem jelenti azt, hogy magáncélú volt a letöltés. A magáncélra, hangsúlyozzuk, hogy a szervezet belső szabályzata ad választ. Ugyanis amennyiben ezen szabályzat alapján az alkalmazott étkezési utalványt, munkaruházatot, ruhapénzt, vagy éppenséggel munkaidejében használható Internet-hozzáférést kap, akkor ez után a szervezetnek különböző járulékokat kell fizetnie az állam felé. Ilyen juttatásnak minősül a magáncélú e-mail használat, vagy a magáncélú szélessávú Internet használat engedélyezése is. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra a problémára, hogy a munkavállalónak juttatott természetbeni juttatás alapját az internethozzáférés esetén nem lehet meghatározni. Amennyiben ezt nem mondja ki a belső szabályzat, és a szervezet nem fizet semmilyen járulékot az Internet használat mint juttatás után, akkor a cég kifele, a jogosult szemszögéből nézve szervezeti, tehát céges felhasználási tevékenységnek tekinthető, és a cégnek, szervezetnek kell bizonyítania, hogy ez a felhasználás nem a cég érdekkörében, hanem az alkalmazott magáncéljára történt.
Amennyiben pedig a szervezet vezetője kap értesítést arról, hogy ez a fajta felhasználás nem értelmezhető magáncélként, de nem tesz ellene semmit, úgy a cég vagy más szervezet a polgári jog általános szabályai alapján felelős lesz az alkalmazottak által elkövetett illegális letöltésekért.

A fent leírtakon kívül együttesen kell figyelembe venni a munkajog, a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok és a szerzői jogi törvény idevágó rendelkezéseit, és csak esetenként vizsgálható a feltételek fennállása. Ha azt az elképzelt esetet vesszük alapul, hogy egy multinacionális vállalat szélessávú internet hozzáférését kihasználva tömeges, jogosulatlan letöltések történnek, és a cég tudja és hagyja, akkor ez nem fér bele a szerzői jogi törvényben meghatározott tisztesség követelményébe, és nem minősül sem a mű rendes felhasználásának, sem a szabad felhasználás céljával nem fér össze. Tehát a szabad felhasználás általános kritériumainak nem felel meg, így engedély- és díjköteles felhasználásnak minősül. A cég működése érdekében kiemeljük, hogy az Szjt. szabályainak szigorodása miatt csak kivételes esetekben valósulhat meg a szabad felhasználás, így nem zárható ki a szervezet szerzői jogi felelőssége polgári jogi alapon.

Budapest, 2005. április 4.